– Hát figyelj, így maszkban…
– Na és így?
– Jaa, hát így már persze, hogy felismerlek. – továbbra sem tudom, ki a franc ez.
– Ne kamuzz, látom a szemeden, hogy ötleted sincs. Komolyan, a saját rokonodat nem ismered fel? – aha, szóval rokon. Nem mintha ez segítene, körülbelül hatvan másod-unokatesóm van.
– Hát, izé…
– Na jó, nem szivatlak tovább, tényleg rég láttuk egymást. Képzelj el harminc kilóval nehezebben, szemüveggel, hosszú hajjal. Na, rémlik?
– Jaaa, hát így már persze, te vagy aőizé-
– Tibor.
– Tibi bházzeg, de megváltoztál. – nope, még mindig fingom sincs, ki ő. Indítok valami általánossal, hátha közben elárulja. – Hogy vagy mostanság?
– Hát tudod, a szokásos.
– Tudom. – nem tudom, Tibinek mi a szokásos. Rakétát tervez home officeban? Hermelint tenyészt a tajgán? Vadakat terelő juhász? Mindenesetre ha rokon, akkor a családját is ismernem kell. – És amúgy anyudék hogy vannak?
– Hát nekem ugye anyum öt éve meghalt. – úbaszdmeg…
– Ja, igen, bocs, hülye vagyok, apudat akartam kérdezni.
– Megvan, éldegél. – Tibor, a szűzmária csípjen picsán, legalább egy apró infómorzsát dobj, amivel belőhetem, hogy a családfánk melyik ágáról szakadtál.
– És mi járatban Győrben, Tibi?
– Itt lakom.
– Tudom, Tibikém, úgy értettem, ebben a pillanatban mi járatban?
– Hát tudod, van a vállalkozásom…
– Tudom, hogyne tudnám, az a híres vállalkozás ugye, amiről mindenki tud, hát hogyne.
– …aztán anyagért futkorászom éppen. – akkor most ő asztalos? Vagy metamfetamint gyárt a pinyóban? MI VAGY TE TIBOR?
– Mindig csak a munka, mi?
– Hjah… Sajna nem is tudok tovább maradni, rohannom kell.
– Jól van Tibikém, azért örülök, hogy találkoztunk.
– Én is örülök, Ricsikém, vigyázz magadra!
– Várj, ki a tököm az a Ricsi?
– Hát… izé, vedd le a maszkod egy kicsit! Oh. Te tényleg nem a Ricsi vagy.
– Te meg nem vagy a rokonom.
– Hát nem. Akkor most tegyünk úgy, mintha ez nem történt volna meg.
– A számból vetted ki a szót. Na szevasz.
– Szevasz.