Hozz létre valamit
Írj bejegyzést
Mit szeretnél megosztani?
-
-
-
in Történetek
Beszorult kéz.
Néhány hete a lányomékhoz – miután elutaztak otthonról – úgy kellett bejutnunk, hogy a kulcsokat Ők helyezték el egy általuk biztonságosnak vélt és számunkra könnyen hozzáférhetőnek gondolt helyre, erről aztán fényképet is küldtek. Egy kora esti időpontban – amikor már kevesen járnak az utcában – meg is érkeztünk a feleségemmel a házukhoz. Rögtön a „célponthoz”, a kerítés egy bizonyos pontjához mentünk és megkíséreltük megszerezni, a – kerítés túloldalán – dobozba rejtett kulcsokat. A kerítés, lábazaton álló, oszlopok közé szerelt elemekből áll, magassága 1,7 méter lehet. Benyúlni csak két módon lehetett, a lábazat és a kerítés elem-, vagy az oszlop és a kerítés elem közötti résen. A nejem tette az első kísérletet, de sikertelen volt. Mivel az én alkarom kicsit vékonyabb, azt gondoltam nekem sikerülni fog. Meg is érintettem a dobozt, amitől vérszemet kaptam és még egy kicsit beljebb erőltettem a karom, de nem tudtam azt megfogni. Így nem maradt más, mint kihúzni a kezem és máshogyan próbálkozni. Meglepetésemre a karom úgy beszorult, hogy nem tudtam elsőre kihúzni, sőt másodjára és harmadjára sem. A feleségem is próbált segíteni kihúzni, de akkor már fájdalmas is volt, így egyedül kellett folytatnom a „kiszabadulást”. Közben azért kicsit megijedtem, de szerencsémre nem estem pánikba, noha már képzeletemben felmerült, hogy a végén még a tűzoltók fognak kiszabadítani. Kb. 3-4 perc küzdelem után váltam „szabaddá”. Ezek után használtuk a józan eszünket: a 69 éves nejem felállt a lábazat peremére, én az egyik karommal középmagasságban megfogtam a kerítéselemet, amire a feleségem fellépett és átmászott a kerítésen. Szerencsénk volt, mert nem látott meg minket senki, legalábbis eddig a lányomékhoz nem jutott el rólunk, semmilyen információ. Mikor megkérdeztük Őket, hogy tesztelték-e a „kulcsos doboz” kivehetőségét, a várt válasz kaptuk. Természetesen, a 15 éves – csupa csont – Attila unokámnak sikerült azt kivennie. (j)
Történet
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
