1728-at írunk, egy olyan évet, melyben a fiktív Rulsthen királyság épphogy felocsúdott a Velencei Köztársasággal vívott kimerítő háborújából. Habár a konfliktus mély sebeket hagyott a tájon és a lelkeken egyaránt, és a gyógyulás még távolinak tűnt, Marns városának lakói fellélegezhettek: úgy tűnt, halandó már nem fogja zaklatni őket. Azonban a valódi fenyegetés nem a hús-vér ellenségektől eredt, hanem valami sokkal sötétebb, természetfeletti erőtől, ami a béke illúziója mögött lappangott. Ez a rejtett veszély a halandók képzeletét is felülmúlta, egy olyan sorsot ígérve, melytől még a legbátrabbak is rettegtek.
A háború okozta káosz és a halál közelsége ideális táptalajt biztosított egy ősi, tiltott mágia térnyeréséhez, melynek mestere a nekromanta volt. Míg a királyság a romokból próbált újjáépülni, egyre több pletyka kezdett terjedni a halottak visszatéréséről és a sírok nyugalmának megbolygatásáról. Marns csendes utcái lassan megteltek a félelemmel és a babonákkal, jelezve, hogy a béke csupán törékeny álcája egy sokkal szörnyűbb valóságnak. Ez a sötét meséje a nekromantának nem csupán egy legenda volt, hanem egy valós, élő fenyegetés, amely a királyság jövőjét, és az életet magát is veszélybe sodorta.