Az emberiség történelme során az extrém intelligenciával megáldott személyiségek, a legnagyobb zsenik, gyakran szembesültek a társadalom értetlenségével és elszigeteltségével. A a legokosabb ember tragikus sorsáról szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a jelenség nem csupán elméleti kérdés, hanem sok esetben tragikus következményekkel járt a rendkívüli elmék életében. A kiemelkedő gondolkodási képesség, a megszokottól eltérő látásmód és az előre mutató ötletek gyakran félelmet vagy ellenállást váltottak ki a környezetükből. Így a zsenialitás nem mindig áldás, hanem sokszor inkább terhet jelentett viselőjének, különösen, ha az illető IQ-ja messze meghaladta az átlagot.
Egy ilyen rendkívüli intelligencia, mint a 260-as IQ, olyan mélységeket és összefüggéseket tárhat fel, amelyeket a hétköznapi ember képtelen felfogni. Ez a kognitív szakadék gyakran vezet magányhoz és frusztrációhoz, hiszen a zsenik nehezen találnak intellektuálisan egyenrangú partnereket. A társadalmi beilleszkedés kihívásai, az eltérő érdeklődési körök és a szokatlan életpályák mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezen emberek sorsa sokszor nehézségekkel teli legyen. A történelem számos példát mutat arra, hogy a briliáns elmék miként küzdöttek meg a környezetük elvárásaival és saját belső démonjaikkal, ami rávilágít a zsenialitás árnyoldalaira.