Dredd bíró (1995) 30 éve: Stallone és a "Rend" kaotikus kultusza

Pontosan három évtizeddel ezelőtt, 1995-ben, csendült fel Sylvester Stallone szájából a mára ikonikussá vált mondat: „Én vagyok a Rend!”, mely a Dredd bíró című sci-fi akciófilm legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. Ez a monumentális képregény adaptáció, mely Judge Dredd karakterét hozta el a vászonra, a maga idejében vegyes fogadtatásra lelt mind a kritikusok, mind a rajongók körében. Sokan úgy érezték, a film túlságosan elszakadt az eredeti 2000 AD képregények sötét, szatirikus hangvételétől, és a rendezés is hagyott maga után kívánnivalót. Most, hogy ennyi idő eltelt, érdemes újra megvizsgálni ezt a produkciót, és feltenni a kérdést: vajon tényleg annyira kaotikus és tévúton járt-e, mint ahogy azt a kortársak állították?

Valóban, a '90-es években készült filmek gyakran küszködtek azzal, hogy megtalálják a hangjukat, különösen, ha képregény adaptációkról volt szó, és a Dredd bíró sem volt kivétel. A produkció során felmerülő kreatív nézeteltérések és a forgatókönyv többszöri átírása hozzájárult ahhoz az érzéshez, hogy a stáb néha céltalanul bolyongott az akció és a karakterábrázolás útvesztőjében. Ennek ellenére Sylvester Stallone próbálta a maximumot kihozni a címszerepből, de a sisak levétele és a humorosabb tónus elidegenítette a hardcore rajongókat, akik egy keményebb, kompromisszummentesebb Dreddre vágytak. A mai szemmel nézve azonban számos olyan elemet találhatunk benne, amelyek egyedi bájjal ruházzák fel, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a hibái ellenére is egyfajta kultikus státuszt élvezzen a '90-es évek sci-fi akciófilmjei között.