Az Eiffel-torony ma már elképzelhetetlen Párizs nélkül, a francia főváros ikonikus szimbóluma, mely évente turisták millióit vonzza és a romantika jelképeként is világszerte ismert. Kevesen tudják azonban, hogy a „Vas Hölgy” eredetileg nem a Szajna partján, hanem egy egészen más európai nagyvárosban állt volna. Gustave Eiffel zseniális terveit először a spanyolországi Barcelonának ajánlották fel az 1888-as világkiállításra, ahol egy monumentális bejárati kapu szerepét tölthette volna be. A spanyol hatóságok végül túl drágának és esztétikailag nem megfelelőnek ítélték a monumentális építményt, elutasítva a projektet, ami alapjaiban változtatta meg a torony sorsát.
Ez az elutasítás nyitotta meg az utat Párizs számára, ahol az 1889-es világkiállításra kerestek egy kiemelkedő főbejáratot és központi attrakciót, méltó módon megünnepelve a francia forradalom 100. évfordulóját. A francia mérnök ekkor a párizsi világkiállítás rendezőinek mutatta be a továbbfejlesztett terveit, akik végül elfogadták az ambiciózus elképzelést, felismerve benne a jövő mérnöki csúcsteljesítményét. Bár az építése során sokan kritizálták, és eleinte csak ideiglenesnek szánták, az Eiffel-torony gyorsan a város szívévé és egyetemes jelképévé vált. Ez az elfeledett történet is hozzájárul ahhoz a lenyűgöző mítoszhoz, amely a világ egyik legfotózottabb és legkedveltebb építményét övezi, örökre beírva magát a történelembe.