Görög Tűz: A Középkor Legpusztítóbb Titkos Fegyvere – Így Működött!

A bizánciak egykor tengeri tűznek nevezték, míg rettegő ellenségeik egyszerűen csak olthatatlan tűzként emlegették ezt a pusztító fegyvert. A a görög tűz működéséről és titkairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a különleges, folyékony anyag a Bizánci Birodalom legféltettebb titka volt, amely évszázadokon át garantálta a tengeri fölényt és megvédte a fővárost, Konstantinápolyt a támadásoktól. Kémiai összetétele a mai napig vita tárgya, de hatékonysága megkérdőjelezhetetlen volt a tengeri csaták során. A görög tűz nem csupán elrettentő erejű volt, hanem valós fizikai pusztítást is végzett az ellenséges hajók között, lángba borítva mindent, amihez hozzáért. Főként a 7. századtól a 12. századig használták, és kulcsszerepet játszott a birodalom fennmaradásában.

A görög tűz alkalmazása forradalmasította a középkori hadviselést, hiszen a vízen is égett, és hagyományos módszerekkel szinte lehetetlen volt eloltani. Egy speciális szifonrendszer segítségével juttatták ki a bizánci dromonok orrából, amely lángcsóvákat lövell az ellenséges hajókra, pánikot és pusztítást okozva. Ennek a titokzatos fegyvernek a receptjét szigorúan őrizték, és csak a legmagasabb rangú mérnökök és tisztek ismerték, akiknek esküvel kellett fogadniuk a titoktartásra. A bizánciak technológiai fölénye, különösen ezen a területen, hozzájárult ahhoz, hogy ellenálljanak a számtalan inváziós kísérletnek és megőrizzék hatalmukat a Földközi-tenger keleti medencéjében. Ez a stratégiai előny lehetővé tette, hogy a Bizánci Birodalom további évszázadokon át virágozzon, miközben a környező birodalmak hanyatlásnak indultak.