Mindenki emlékszik azokra a gyerekkori filmekre, amelyek valamiért rettegést váltottak ki belőlünk, pedig valójában egyáltalán nem voltak ijesztőek. A gyerekkori filmekről és félelmekről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ahogy felnövünk, a világ és a médiatartalmak iránti érzékelésünk jelentősen megváltozik, és ami egykor szörnyűnek tűnt, ma már legfeljebb mosolyt csal az arcunkra. Gyakran a sötét szobában vetített árnyékok, a hirtelen hangok vagy a félreértelmezett cselekményrészletek okozták a legmélyebb félelmeket, nem pedig a film valódi szándéka. Ez a jelenség kiválóan rávilágít arra, hogyan működik a gyermekek képzelete, és milyen mélyen tudnak hatni rájuk még a legártatlanabb képsorok is.
Érdekes nosztalgia újra megnézni ezeket a klasszikus alkotásokat felnőtt fejjel, és rájönni, hogy valójában milyen ártatlanok voltak. Amit gyerekként szörnyűnek éltünk meg, ma már humorosnak, vagy éppen meghatónak találjuk, hiszen felismerjük a mögötte rejlő üzenetet vagy a korabeli vizuális effektek báját. Ezek a filmélmények fontos részei a felnőtté válásnak, és segítenek megérteni, hogy a félelem gyakran a tudatlanságból fakad. Vajon te is emlékszel olyan alkotásokra, amiktől gyerekkorodban reszkettél, de ma már mosolyogva gondolsz rájuk?