Kína elhagyott északnyugata: A néptelenség okai és titkai

Kína hatalmas területein belül éles kontraszt rajzolódik ki a sűrűn lakott, gazdaságilag virágzó keleti partvidék és a szinte teljesen néptelen nyugati régiók között. A Kína északnyugati néptelenségének okairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a drámai különbség nem véletlen, hanem évszázadok óta formálódó földrajzi, éghajlati és történelmi tényezők összetett hálózatának eredménye. Az északnyugati területek, mint például Hszincsiang vagy Tibet, extrém időjárási körülményekkel, hatalmas sivatagokkal és áthatolhatatlan hegyvonulatokkal jellemezhetők. Ezek a zord körülmények rendkívül megnehezítik a mezőgazdaságot, az ipari fejlődést és az infrastruktúra kiépítését, alapjaiban határozva meg a térség emberi lakhatóságát.

A Takla-Makán sivatag és a Gobi-sivatag kiterjedt, vízhiányos területei alig biztosítanak megélhetést, míg a Himalája és a Tien-san hegyláncai elszigetelik a régiót a civilizáltabb területektől. Az ipari és kereskedelmi központok hiánya, valamint a szűkös természeti erőforrások (főként a víz) tovább csökkentik a lakosság letelepedési hajlandóságát az északnyugati régióban. Ennek következtében a lakosság nagy része a keleti, termékenyebb és fejlettebb régiók felé áramlott, ahol jobb életkörülmények és gazdasági lehetőségek várják őket. Bár a kínai kormány igyekszik fejleszteni ezeket a területeket, a természeti akadályok és a történelmi mintázatok rendkívül lassúvá teszik az északnyugat benépesedését és gazdasági fellendülését.