Középkori alvás titka: 2 fázisban a jobb közérzetért?

Lehet, hogy őseink elfeledett alvási szokása a kulcs a jobb közérzethez és kreativitáshoz? A a középkori 2 fázisú alvásról szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. A modern ember számára furcsán hangozhat, de a középkori Európában a kétszakaszos, vagyis biphasic alvás volt az elterjedt norma. Az emberek először napnyugta után aludtak néhány órát, majd éjfél körül felébredtek egy-két órára, hogy elvégezzék teendőiket, elmélkedjenek vagy társasági életet éljenek. Ezt követően tértek vissza a második alvási szakaszba, amely reggelig tartott. Ez a természetes ritmus a mesterséges világítás hiánya miatt alakult ki, és mélyebb pihenést, valamint éberebb ébredést eredményezhetett.

Sokan úgy vélik, hogy ez a fajta alvási minta jelentősen hozzájárulhatott őseink mentális frissességéhez és kreatív gondolkodásához. Az éjszaka közepén történő ébrenléti időszak lehetőséget adott a csendes elmélkedésre, olvasásra, írásra vagy éppen a problémák átgondolására, mielőtt ismét elmerültek volna az alvásban. Ez a „második ébrenlét” egyfajta meditatív állapotot idézhetett elő, amely támogatta a stresszoldást és a belső egyensúly megtalálását. Elképzelhető, hogy a mai, rohanó világunkban, ahol a monophasic alvás az egyetlen elfogadott modell, érdemes lenne újra felfedezni ezt az ősi bölcsességet a jobb alvásminőség és általános jóllét érdekében. Egyre több kutatás mutat rá, hogy a megszakított alvásnak is lehetnek előnyei, például a konszolidáltabb emlékezés és a fokozott éberség.