Középkori várak titka: Így működött a fény – lámpák és reflektorok

Azt gondolhatnád, hogy a világítás elektromosság nélkül lehetetlen, de ez csak egy sztereotípia, ami az új technológiák bősége miatt alakult ki bennünk. A középkori várak világításának titkairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Valójában a középkor embere rendkívül leleményesen oldotta meg a sötétség elleni küzdelmet, kihasználva a rendelkezésére álló természetes és mesterséges fényforrásokat. A várak vastag falai és kevés ablaka miatt a belső terek gyakran teljes sötétségbe borultak volna, ha nem alkalmaztak volna kifinomult módszereket a terek megvilágítására. Ez a kihívás ösztönözte a korabeli mérnököket és kézműveseket, hogy innovatív megoldásokat fejlesszenek ki a mindennapi élet megkönnyítésére.

A középkori várakban a fő világítási eszközök közé tartoztak az olajlámpák, viaszgyertyák és a fáklyák, melyek mindegyike más-más célt szolgált és eltérő hatékonysággal bírt. Az egyszerű agyaglámpások olajjal és kanóccal biztosítottak állandó, de gyenge fényt a szobákban és folyosókon, míg a drágább viaszgyertyák a gazdagabbak és ünnepi alkalmak kiváltsága voltak. Nagyobb termekben, mint például a lovagteremben vagy a dísztermekben, hatalmas fáklyák és fali mécsesek szolgáltatták a drámaibb, erősebb világítást, miközben a füst és a korom jelentős problémát okozott. A korabeli innovációk, mint például a polírozott fémfelületek vagy vízzel telt edények használata, bizonyos mértékben felerősíthették és irányíthatták a fényt, ezzel mintegy ősi reflektorként működve a sötét belső terekben.