Középkori Várak WC-i: Mérnöki Trükkök Víz és Szivattyú Nélkül

Van az életnek egy olyan oldala, amiről a romantikus történelmi filmekben és sorozatokban szinte sosem esik szó: a WC-zés okozta kihívás. A középkori WC-k mérnöki megoldásairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Egy vár falai között élni, ahol a kényelem fogalma merőben eltért a maiétól, különösen igaz volt az alapvető higiéniai funkciókra. A vízvezeték-rendszer hiánya és a szivattyúk fejletlensége rendkívül kreatív mérnöki megoldásokat követelt meg az építőktől. Ez a téma rávilágít arra, hogy a középkori ember is igyekezett a lehető legpraktikusabb és leginkább funkcionális módon kezelni az emberi szükségleteket, még ha a mai szemmel nézve ez sokszor meglepő is lehet.

A középkori várakban a vécék, vagy más néven latrinák, gyakran egyszerűen a falon kívülre nyíló kamrák voltak, amelyek a váraknál mélyebben elhelyezkedő árkokba vagy vizesárkokba ürültek. Ezek a garderobe-nak is nevezett szerkezetek a falvastagságot kihasználva biztosítottak egyfajta „lefolyót” a végtermékek számára, gyakran anélkül, hogy vizet használtak volna az öblítésre. A bűz elkerülésére sokszor a tornyokba vagy eldugottabb részekre építették őket, ahol a szél segíthette a szellőzést. Ez a praktikus, ám mai szemmel nézve primitív rendszer kiváló példája a korabeli mérnöki zsenialitásnak, mely a rendelkezésre álló erőforrások és technológia keretein belül a lehető legjobb megoldást nyújtotta a higiéniai problémákra.