Predator: Halálbolygó kritika: Megéri a modernizálás árát?

Mindenki kedvenc rasztahajú, csáprágós űrlényét főszereplővé emelő mozifilm, a *Predator: Halálbolygó*, tulajdonképpen egyáltalán nem rossz alkotás. A 2018-as film látványos akciójelenetekkel és dinamikus tempóval operál, ami sok új nézőt megnyerhet magának. Ugyanakkor egyértelműen érződik rajta, hogy a modern, szélesebb közönség elvárásainak igyekezett megfelelni, ami eltér az eredeti, nyers hangulattól. Ez a megközelítés bizonyos értelemben frissességet hozhatott a franchise-ba, de felveti a kérdést, hogy mennyire tartotta tiszteletben az alapművek örökségét.

A veterán rajongók is tehetnek vele egy próbát, ám meg kell tenniük azt, amit az utóbbi években mindig, amikor egy ikonikus franchise-hoz új rész készült: le kell nyelniük azt a bizonyos békát. Ez a "béka" gyakran a megváltozott hangnemet, a kevésbé kegyetlen brutalitást vagy a karakterek megközelítését jelenti, amelyek eltávolodnak az 1987-es klasszikus alapjaitól. Sokan épp a Predator könyörtelen, horrorisztikus elemeit hiányolják a leginkább, melyek helyét néha humor vagy blockbuster-klisék vették át. A *Predator: Halálbolygó* így inkább egy átmeneti pont a széria történetében, ami rávilágít, hogy a jövőbeli *Predator* filmeknek valószínűleg egyensúlyt kell találniuk az új nézők vonzása és az eredeti rajongói bázis hűségének megőrzése között.