Tomb Raider Definitive Edition Switch Teszt: Miért Kínos a Port?

Szinte a semmiből, váratlanul érkezett meg a 2013-as nagy sikerű Tomb Raider feljavított, Definitive Edition változata a Nintendo hibrid konzoljaira. Ez a kiadás eredetileg a modernebb platformokra készült, hogy a játék grafikailag és tartalmilag is a legfrissebb élményt nyújtsa. A rajongók régóta várták Lara Croft kalandjainak megjelenését Switch-en, bízva egy minőségi átiratban. Sajnos, a kezdeti lelkesedés gyorsan alábbhagyott, mivel ismét egy olyan porttal nézhetünk szembe, amely láthatóan nem kapott elegendő figyelmet és optimalizációt.

A játék teljesítménye a Switch platformon kritikán aluli, gyakori képkocka-ingadozások és felbontásbeli kompromisszumok rontják az élményt. A vizuális részletek, amelyek a Definitive Edition fő vonzerejét képezik, gyakran elmosódottak vagy hiányosak, messze elmaradva az elvárható minőségtől. Ez a hanyag kivitelezés különösen frusztráló annak fényében, hogy más, hasonlóan erőforrás-igényes címek már bizonyították, hogy a Switch képes minőségi portokat fogadni. A Tomb Raider: Definitive Edition esetében a fejlesztők mintha megfeledkeztek volna a platform egyedi igényeiről és korlátairól, ami végső soron rontja az amúgy kiváló alapjáték hírnevét.