Volt egyszer egy Mexikó kritika: Johnny Depp, Rodriguez és a gyenge láncszem

Eljött az ideje, hogy alaposan szemügyre vegyük Robert Rodriguez ikonikus Mexikó-trilógiájának záró darabját, a "Volt egyszer egy Mexikó" című filmet, amely 2003-ban került a mozikba. Ez az alkotás látványos akciójelenetekkel és igazán neves szereplőgárdával hívja fel magára a figyelmet, ezzel folytatva a rendező védjegyévé vált pörgős stílusát. Annak ellenére, hogy a film hozza a Rodriguez-féle tempót és vizuális effekteket, mégis sok kritikus és rajongó szerint a hármas leggyengébb tagjának számít. A korábbi részek, az "El Mariachi" és a "Desperado" által felállított mércét nem tudta maradéktalanul megugrani, ami elgondolkodtatóvá teszi a trilógia lezárását.

A film egyik legnagyobb meglepetése és egyben megmentője kétségkívül Johnny Depp alakítása, aki egy cinikus CIA-ügynök, Sheldon Sands szerepében brillírozik. Depp csont nélkül ellopja a showt mindenki elől, még a főhőst alakító Antonio Banderastól is, karakterének különcsége és humoros megnyilvánulásai felejthetetlenné teszik a "Volt egyszer egy Mexikó" élményét. Az ő jelenléte annyira erős és karizmatikus, hogy sokan csak miatta tartják érdemesnek a film újranézését, háttérbe szorítva a fő cselekményszál esetleges hiányosságait. Ez a rendkívüli mellékszereplői teljesítmény rávilágít arra, hogy még egy kevésbé erős forgatókönyv is életre kelhet egy zseniális színész révén, aki képes túlszárnyalni a film saját korlátait.