1977-ben két Voyager-szondát indítottak a világűrbe, hogy a Naprendszer távoli bolygóit kutassák. A az űr mélyének friss adatairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ezek a történelmi jelentőségű missziók eredetileg a külső bolygók, mint a Jupiter és a Szaturnusz részletes megfigyelésére szolgáltak. A küldetések azonban messze túlszárnyalták az eredeti elképzeléseket, és mostanra mindkét szonda elhagyta a Naprendszer határát. A NASA által a közelmúltban kapott adatok rávilágítanak a csillagközi tér eddig ismeretlen jelenségeire, mélyebb betekintést nyújtva a kozmikus környezetbe.
A több mint 23 milliárd kilométeres távolságból érkező jelek rendkívül gyengék, mégis felbecsülhetetlen értékű tudományos információkat hordoznak. A Voyager-szondák a csillagközi plazma sűrűségét, a mágneses mezők változásait és a kozmikus sugárzást mérik, amelyek alapvetőek a Naprendszeren túli környezet megértéséhez. Az 1977-es indítás óta eltelt évtizedek ellenére a szondák továbbra is működnek, és ezzel a leghosszabb ideje működő űreszközöknek számítanak. Az általuk gyűjtött adatok segítenek felderíteni, hogyan interakcióba lép a Naprendszer a galaxis többi részével, és milyen körülmények uralkodnak a távoli űrben. Ez a folyamatos adatfolyam forradalmasítja a csillagközi térről alkotott képünket, és új távlatokat nyit meg az űrkutatásban.