Wallace-vonal: Evolúció éles határa – Miért nem lépik át az állatok?

A Wallace-vonal az egyik legjelentősebb biogeográfiai határvonal a világon, mely elválasztja Ázsia és Ausztrália faunáját. A vonal Sir Alfred Russel Wallace-ról kapta a nevét, aki Charles Darwinnal egy időben jutott el az evolúció elméletéhez. A biogeográfiai határ jelentőségéről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a vonal nem csupán egy egyszerű földrajzi határ, hanem az evolúciós fejlődés két teljesen eltérő irányának találkozási pontja, ahol az ázsiai és az ausztráliai állatvilág radikálisan különbözik egymástól. A vonal áthalad Indonézián, a Borneo és Celebesz (Sulawesi) szigetek között, valamint Bali és Lombok között, és bár a szigetek viszonylag közel vannak egymáshoz, az állatfajok jelentős eltéréseket mutatnak.

A Wallace-vonal azért ennyire markáns, mert a jégkorszakok során a tengerszint csökkenése lehetővé tette az ázsiai szárazföld állatainak, hogy Délkelet-Ázsia szigeteire vándoroljanak, de a mély vízcsatornák a Wallace-vonal mentén megakadályozták, hogy tovább terjedjenek kelet felé. Az ausztráliai fauna, mely a Gondwana szuperkontinensről származik, elkülönülten fejlődött, és egyedülálló fajokat hozott létre, mint például a kenguruk és a koalák. A vonal áthatolhatatlansága hosszú ideig megőrizte ezt a különbséget, bár az emberi tevékenység, például az állatok behurcolása, mára már némileg elmosni látszik a határokat.